Szép estét mindenkinek!
Nem akartuk de most külső helyszínről jelentkezünk be.
Mai nap egészen jól indult. Anya és Apa reggel megint belecsempészett valamit a kajámba, mert nehezen jött át a cumin, már szinte horpadt a homlokom de nehezem jött a cucc. Végül is jól laktam, de alaposan megdolgoztattak érte.
Ezután jól be is aludtam, majd felébresztettek mert valami főnöknek be kellett mutatkoznom, szerencsések voltak, mert éppen a jó hangulatomat fogták ki.
Délben ebédre Anya együtt hagyott Apával mert jelenése volt a dokimnál. Valami beutalót emlegettek, akkor még nem tudtam milyen súlya van ennek a szónak.
Ezután Anya hazaviharzott, és ébredéskor vettem észre hogy a nagy fehér bunkerbe vagyok megyünk valahova. Ez olyan nemszeretem hely lesz.
Jól megvizsgáltak, állítólag nincs semmi bajom de valami korházi protokoll-t emlegettek és ottalvást. Így ma nem a megszokott ágyamba alszok, hanem Anyával itt vagyunk ahonnan elindultunk a korházba. Szegény Apát meg nem engedik be csak a portáig, ott leadhatja és felveheti a cuccokat, de nem jöhet be értünk. Pedig milyen jó is lenne.
Szóval a délután valami ultrahangról beszéltek meg vérvételről. Egyik sem tetszett nekem, de akkor is megcsinálták.
Szerencsére én itt ugyanazt a kaját tudom kapni mint otthon. Viszont Anya hosszú listát beszélt Apával mit kell hozni. Majdnem fél házat, mert azt mondták, hogy ágyat adnak de még nem ért ide.
Tehát ma megfigyelésen vagyunk. Kíváncsi vagyok mit mondanak majd. Én már mennék is haza. Főleg otthon ilyenkor már pancsoltunk is, itt még abban sem segítenek.
Ettől a sok újdonságtól és fennforgástól teljesen kivagyok, megyek is aludni.
Szép estét mindenkinek, remélem nem sokáig leszünk itt.