Amikor a korházba összenéztünk Zsuzsival, és megkérdeztem, fel vagyunk-e készülve arra, hogy itthon legyünk. Öszintén egymásnak azt mondtuk:
Nem nem vagyunk felkészülve, de nincs más választás. A kórház kiad otthon kell megoldani a dolgokat.
Amikor hazajöttünk, akkor még az influenza szezon még javába tombolt, sejtelmünk se volt arról, hogy pár héten belül mennyire megváltozik az életünk.
Az első napok tényleg nehezek voltak, aztán jött a nagyi felmentő sereg, és elindultunk a minuszból a nullára majd szépen el kezdtük magunkat utolérni. Intézni a hivatalos ügyeket, magán és napi ügyeket. (Baba számla intézése. Illetve a szükséges papírok és lejelentése a hatóság felé.)
Aztán voltak napok mikor egyedül voltatok itthon Anyával, illetve együtt mentetek orvoshoz, felülvizsgálatra. Meg kellett egymást ismerni.
Mióta egy családként itthon vagyunk orvost is váltottunk, mert neked se és nekünk se tetszett a hozzá állása. Szerencsére a nagyi közbenjárásával sikerült egy másik doktorral egyeztetni és átvett. Ami nagyon pozitív, hogy nem fejszével faragott doktor, hanem ért és figyel is a koraszülöttekre. Már most a pár hét alatt nagy segítség volt számunkra.
Mindeközben minden nap örültünk, amikor láttuk, hogy kerekedsz és a mérleg végén a tizedesek mindíg többet és többet mutatnak. Elindultunk 2000 gramm-ról és a hónap fórdulóra elértük a 3000 grammot. Sok pelus és popsi törlőt elfogyasztottunk már veled.
Már úgy gondoljuk, kezdjük kiismerni a sírásodat, mikor miért jelzel nekünk.
Amit köszönünk, hogy nekünk adsz az a mosolyod elalvás előtt. Amikor jólakottan elmosolyodsz és álomba szenderülsz ez semmisség teszi az álmatlan éjszakákat aggódó perceket. Imádunk minden egyes grimaszodat.
Köszönjük hogy velünk vagy és vigyázhatunk rád.
Puszil Anya és Apa.