Gyerekek én úgy leszidom Apát, meg Anyát, a heti összesítőbe, illetve a szerdai naplóba nem írta meg, miszerint megérkezett az első hivatalos dokumentumom. Köszi nagyi a levelet.
Úgy néz, ki hogy itt a hétvégén lazulnak az erkölcsök, az ápoló nők, cirkuszi ruhát adtak nekem.
De nem? Olyan vagyok mint a cirkuszi súlyemlő. Persze a polip havert pakolom jobbra balra.
Most erre a ruhára mit mondjak? Majd jól megdolgoztatom itt a személyzetet az ilyen poénok után.
Nap közben aranyos ápoló nő volt és megtörtént amire egészen idáig vártunk. Volt Anya fia program. Apával már a múlt héten ezt eljátszottuk, most Anya volt soron.
Egészen egymásra hangolodtunk az az 1 óra alatt, ismerős volt a szívdobbanása, meg is nyugtatott, és egész nap nyugodt voltam.
Jelentem haladunk, reggel már kivették a branült, és az antibiotikumos kúrát is mintha már leállították volna a nagy fehér köppenyesek.
Tegnap esti mérlegelésnél valami olyat suttogtak, hogy elértem és felette is vagyok már az 1700 gramm-nak. Haladni kell itt kérem szépen.
Sőt lassan már a cumis üvegből is a felét megiszom az adagomnak. Azt mondják hogy a 30 ml-t meg kellen innom cucliból, de azért mégiscsak finomabb lenne egyből anyától kapni.
Na jó éjszakát én elfáradtam ettől a sok izgalomtól.