Drága Petikénk!
Immáron fél éve, hogy együtt vagyunk itthon Mi mint család. Azóta sok mélységet és magasságot megjártunk már meg. Reméljük a gödör fenekéből már csak felfele megyünk.
Szavakkal nem is tudjuk kifejezni mennyire szeretünk, és féltünk. Minden napunkat bearanyozza az a mozdulatod, reggel mikor felemeled a fejed körbenézel, látod mi is nézünk téged akkor a kaján mosolyoddal újra felemeled a fejed kicsit kinyomd magag, majd rájössz hogy nézünk és mosolyogva vissza is teszed.
Egyszerűen nem tudunk betelni a nézéssel, ahogy érdeklődsz a világ után, és kommentálod. Élvezed a szabadságot a természetet. Felejthetetlen élmény amikor új dologgal találkozol és a kíváncsiság hajt előre, és érdekel minden ami mozog és ami nem. Ez visz előre, és ha már rajtad múlna, de mint kis fecskeként már körbe cikáznál bennünket.
Egyre több bohóckodásban parner és aktív szereplő vagy. Először kicsit félve, várakozóan vettél részt a mókázásokba, de egyre többször csak egy hangot, mozdulatot kell adnunk neked és te már vevő is vagy a mókára. Köszönjük, a felejthetetlen perceket.
Örülünk annak, hogy a babakocsi hordozódban jól elvagy így neked is kényelmes és tágul a világ. Így új fejezeteket nyitottunk a kirándulásokba. Egyre jobban tágítjuk neked a világot. Először csak kis utakra mentünk el veled, most már hosszab útra is vállalkoztunk, amit sikeresen megtettünk és Te is élvezted.
Köszönjük a mosolyodat a kacagást és a sikongatásokat.
Szeretettel ölel Anya és Apa.