Szép estét mindenkinek!
Te jó ég mi volt ma már megint! Korán ébresztettem a szolgákat. Szóvá tettem, hogy a három tagú személyzet közül csak ketten voltak jelen a hajnali vizitnél. Azért nem estem kétségbe addig hangoskodtam míg mindenki meg nem jelent.
Délelött Apával aludtam együtt. Majd amikor felébredtem szinte a délelött tövábbi részében a Nagyinál hédereztem. Teljesen elvoltunk vele.
Délben én is az asztalhoz ültem és kértem a cumimat töltsék meg. Majd jól degeszre is ettem magamat.
Délután lementünk sétálni egyet. Valami olyasmit hallottam, az volt a terv, viszik a kengurut és a bunkeromat is. Komolyan mondom ezek kezdenek kiismerni. Lassan felkészülnek minden ötletemre. Gondolkodni kell milyen újdonságot eszeljek ki nekik. Szóval úgy indultunk, hogy védett helyen vagyok. Viszont így nem tudok enni inni, így kikéretszkedtem. A séta további részében Anyán csimpaszkodtam kis kengurúként, a Nagyi sétáltatta a verdát, Apa pedig a hadtápért volt felelős.
Így ment ez.
Amúgy ma azért volt történés rendesen. Már önállóand át tudok többször is fordulni a játszó szőnyegen.
Illetve amivel megleptem ma a szülőket, az étkezés közben a hátradölésből előre döltem. Meglepett mindenkit.
Amúgy köszönöm jól vagyok mielött kérdezné valaki. A fogínyem egyre többször fáj. Azt mondják ebben a korban már várható bármi is. Na szép mondom.
Délután mikor hazamentünk, utána jó nagyot aludtam. Arra ébredtem fel hogy a 3 személyzetől csak kettő maradt itthon. Na nem vagyok olyan rossz, hogy menekülni kelljen tőlem na.
Így az esti fürdésnél Anyával és Apával fürödtem. Azt mondták nagyon ügyes vagyok mert már nem mindíg fogták a kezemet és nem is sírtam.
Szolgálati közlemény ma már 4720 gramm voltam pucéron.
Ebbe a napba is jól belefáradtam. Megyek is aludni szép álmokat mindenkinek.