Immáron kicsit több mint 2 hónapja együtt a család éjjel nappal.
Reméljük azt, hogy múlóban van a szenvedésed a hasfájással.
Várunk minden reggelt amikor nézhetünk hogyan ébredsz fel. Örülünk annak, hogy már nem csak fél éjszakát, hanem a teljeset átalszod. Nagyon jó látni, amikor kipihenten, de még álmosan vigyorogsz nekünk.
Köszönjük, hogy Te is gyarapodni erősödni szeretnél. Minden nap valam újat tanulunk egymástól.
Igaz sokszor nem egyszerű, megnyugtatni, de mindent kárpótol az a perc amikor a karunkba alszol el. Elalváskor elmosolyogsz. Néha kicsit nevetsz is álmodban. Ez kárpótolja azt mikor már elzsibbad a kezünk a tartástól. Rengetek mókás percet okozoll azzal, hogy próbálod a fejedet tartani ami már egészen jól megy de közben valami jó zene megy benn nálad és a ritmust onnan veszed.
Kimondhatalanul aggódunk mikor van valami baj és a korházba ügyeletre kell menni. Már félünk a következő mondattól.
Csak egy ultrahangra kell bemenni.
Élvezzük és a 3 méterrel a föld felett vagyunk mikor új dolgokat mutatsz nekünk. Először csak a fejedet emelted fel, majd következett az, hogy kinyomtad magad. A legnagyobb örömünk mégis az volt mikor először csak segítséggel majd segítség nélkül sikerült átfordulnod hasról hátra.
Köszönjük, hogy minden nap részesei lehetünk a csodának amit veled együtt élhetünk át.
Köszönjük hogy velünk vagy és vigyázhatunk rád.
Puszil Anya és Apa.