Szép jó estét mindenkinek.
Ma van az a nap amikor 2 hónapja itthon vagyunk Anyával.
Ma igazán durva napom volt. Reggel még jól indult, korán ébresztettem a szülőket, majd hagytam őket valamennyire aludni.
Napközben nem én voltam a háztartásban a legnagyobb fogyasztó. Egészen 9 óráig nem is akartam enni, pedig kaptam a jobbnál jobb falatokat. Ebédre betörölköztem egy kisebb adaggal, de ekkor már a szülők a szemöldöküket húzták rendesen több étkezést is kihagytam, és nem sok étvágyam volt.
Délutána Anya elment nekem új kollekciót beszerezni. Addig Apával vigyáztunk a házra. Innentől kezdve világ vége volt. Rövid megszakításokkal de amíg Anya haza nem ért és utána is folyamatosan panaszkodtam a pocakomra, mert fájt.
Szegény Apa nem tudta már mit csináljon, etetett, itatott, körbejártuk a lakást többször is hátha valami változott de nem minden a helyén volt. Nagy sokára tornáztunk egyet, de az se segített. Aztán amikor Apa újra visszapasszolt volna Anyának akk egy jól hallható böfivel minden a helyére került és megnyugodtam. Ha ezt Apa 4 órával elöbb megteszi a kapcsolatunk is más szinten maradt. Szerencsére estére már úgy néz ki vissza ültünk a lóra, a fogyasztás tekintetében. Vacsira betöröltem 90 ml-t.
Szóval kemény napunk délutánunk volt. Megyek is aludni kipihenni magamat. jó pihenést mindenkinek.