Drága Petikénk, 1 hónappal ezelőtt nem gondoltunk volna, hogy ennyire megváltoztatja az életünket az az egy mondat.
Ma szülni fogunk
Éppen aznap mikor megszülettél akkor rendelték el a látogatási tilalmat a korházban.
Azóta rendülelenül ott voltunk nálad amikor bebocsáltást engedtek a PIC-be. Anya ha lehetett akkor minden etetésnél ott volt.
Drukkoltunk minden egyes kis milliliternek amit elfogyasztottál. Aggódtunk amikor láttunk, hogy hogyan emelik drasztikusan az adagodat.
Aztán örültünk amikor már láttuk, hogy forgatod a fejed, mozgatod a kezed.
Vártuk azt a percet amikor már nem csak az inkubátoron keresztül érithettünk meg.
Aztán eljött a perc amikor kiengedtek a korházból.
Nehéz volt az első este a második még nehezebb volt, de eddig a legmélyebb pont a harmadik este volt.
Azóta, igyekszünk összeszokni, élvezzük minden közösen eltöltött percet, bár néha ezek a percek másodpercek végtelen hosszúnak tűnnek ha baj van a pocival.
Mégis köszönjük hogy velünk vagy és vigyázhatunk rád.
Puszi Anya és Apa.