Halihó nagyvilág. Itt a mi kis világunk eléggé kezd kitágulni. Ma olyan sok minden történt, hogy szinte csak hadarva tudom elmondani.
Igazából már tegnap óta vártam a doki válaszát mit mond az ötletemre. Reggel aztán belegyezett.
Tudjátok azt szeretném ha már nem kellene abban az üveg kalitkában lenni. Tessék a kérésem meghallgattatott. Reggeli vizitnél a doki jováhagyta a kérésemet. Anyát már mosolyogva vártam a kiságyban bebugyolálva. Volt is meglepetése és öröm. Anya azt mondta, hogy délelőtt meglepjük ezzel Apát, így nem készít reggeli sztárfotót nehogy lebukjunk. A déli etetésnél így sikeresen megleptem Apát is.
Aztán úgy megleptem mindenkit, ki is dőltem a délután etetés után átaludtam a napot. Csak azt vettem észre, hogy már megint itt vannak mind a ketten.
Apa is mondott jó híreket.
Már a héten szóltak neki, megérkezett az ágyikóm átveheti. Állítólag délelőtt, amikor jött látogatóba hozzám akkor megkapta a másik hírt is átvehető a 0 km-es verdám is. Szóltam az öregnek hogy csak óvatosan, még bejáratós a járgány, ne vagánykodjon nélkülem.
Azt vettem észre délután az Apun, hogy kicsit megváradt, de a fülembe súgta elkészült az ágyam már csak bele kell feküdni. Igaz elsőre bújócskát játszok majd benne, mert nekem nagy lesz. Állítólag hosszú távon terveztek velem, és olyat kaptam amit sokáig ki tudok használni.
Statisztikai adatok, esti ágybabújás elött 1952 grammot mértek a nővérek. Újabb rekord.
Ma elkezdem megszokni az új környezetet, ki is fárasztott nagyon megyek is aludni. Szép álmokat mindenkinek.